Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye főpásztora 2022. szeptember 21-től kinevezte Kovács József atyát püspöki titkárnak és ifjúsági referensnek, szeptember 1-től pedig egyetemi lelkésznek. Az egykori komlói és máriagyűdi káplán izgatottan várja az új kihívásokat Pécsen. Az interjú mindig vidám és fiatalos Józsi atyával – a korábbi ismeretség okán – tegeződve készült.

Hogy mutatkoznál be, mit érdemes rólad tudni?

2013-ban jelentkeztem Dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök atyánál és 2019-ben szenteltek pappá. Felszentelésem előtt diakónusként szolgáltam Pécsen a Székesegyházi Plébánián, utána másfél évet káplánként Komlón és Siklós-Máriagyűdön, most pedig visszatértem az egyházmegye központjába.

Hogy alakult ki az istenkapcsolatod? A neveltetésedben mekkora szerepe volt a vallásnak?

Nem egy hagyományos vallásos családból származom, ugyanakkor a szüleim engedték, hogy az iskolában és a plébánián gyakoroljam a hitemet. Általános iskolás koromban bekapcsolódtam a ministránsok közösségébe, ahol később ministránsvezető lettem. Ezen kívül a cserkészetnek is fontos szerepe volt: Pincehelyről származom, ahol ez igen népszerű a fiatalok körében. Őrsvezető lettem, majd elvégeztem a segédtisztképzőt is. A cserkészet során szerzett barátaim is erősítették a hitemet és a hivatásomat.

A lelkipásztori hivatásodat?

Nem, ugyanis a pedagógusi pályára készültem. 2004-ben Vácon kezdtem meg a felsőoktatási tanulmányaimat tanító és hittanár szakokon. Csodálatos négy évet tölthettem itt! Megtapasztalhattam a tanáraim, az oktatóim által, hogy az Egyház egyetemes. Miután diplomát szereztem, a Simontornyai Plébánián kezdtem el dolgozni, Pálfán engem bíztak meg a plébánia igazgatásával. Hitoktatóként dolgoztam és igeliturgiát tartottam, ezek által éreztem meg Isten hívását a lelkipásztori szolgálatra. Ezt csak erősítette a fentebb említett ministrálás és cserkészkedés: előbbi az oltárhoz való közelség miatt, utóbbi a nyári táborokban az imádság szerepe miatt tartott meg és vezetett a papi pálya felé. És a legfontosabb: mindegyiket áthatotta a közösség ereje!

Ugyan még csak három éve szolgálsz papként, mégis biztosan sok örömteli pillanatot élhettél át ez idő alatt. Légy szíves, ossz meg ezek közül néhányat!

Először is papszentelés. Ekkor lezárul egy korszak és valami egészen új veszi kezdetét. Annak idején azt mondtam a püspöknek, hogy én csak pap szeretnék lenni, mert a világ már meg van váltva. Én megváltani nem akarok senkit, csak adni: Krisztust. Káplánként örömmel tapasztaltam, hogy sosem voltam alárendelve a plébánosnak, hanem mindnyájan tudtuk, hogy mi paptestvérek vagyunk. Boldogságomat leltem a fiatalokban is, elvégre pedagógus vagyok. A papság nem zárja ki a tanítást, mivel káplánként is tartottam hittanórákat.

Milyen érzéssel tölt el, hogy a püspök atya téged nevezett ki egyetemi lelkésznek?

Egyrészt örülök neki, másrészt kissé tartok is tőle, mert az egyetemista korosztállyal még sosem volt lehetőségem foglalkozni. Kihívásként tekintek rá, ha azonban van a lelkész mögött egy jó csapat, akivel hatékonyan tud dolgozni, akkor biztosan gyümölcsöző lesz a munkánk.

Vannak-e esetleg kétségeid az egyetemi lelkészi szolgálattal kapcsolatban?

Korábban voltak, főleg a rendezvényszervezéssel és a lelki programok megvalósításával kapcsolatban, de most már nincsenek.

Bízunk benne, hogy Isten segítségével könnyebben vesszük majd a ránk váró akadályokat. Milyen célokat szeretnél elérni egyetemi lelkészként?

Én azt szeretném, hogy a főiskolásoknak és az egyetemistáknak lehetősége nyíljon megismerni Istent és megélni a hitüket azzal a fiatal lelkülettel, amely bennük van. Ha mindez teljesül, akkor mi egy világot meg tudunk mozgatni.

Milyen jótanácsokkal tudnál a fiatalok felé fordulni?

A legfontosabb, hogy legyetek önmagatok, legyetek szabadok. A szabadságban pedig találjátok meg a krisztusi szabadságot, mely hivatást ad; lefoglal, mely által igazán képessé váltok Krisztus követésére.

2022. szeptember 18-án mutatta be búcsúmiséjét Józsi atya Siklóson. A hívek és a plébániai közösségek hálás köszönetüket fejezték szeretett káplánuk felé a szentmisét követően. Józsi atyának mindenkihez volt egy-egy kedves gesztusa, akárcsak a híveknek az atya felé. Megható volt látni ezt a hatalmas erejű, kölcsönös szeretetet, mely mindössze másfél év alatt alakult ki.