Kiadványok
A böjt helyes és gyümölcsöző megélése rendkívül fontos a lelki életünk, az Istennel való kapcsolatunk növekedésében. Márk evangélista így számol be Jézus megkísértéséről: „Abban az időben: a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.” (Mk 1,12-13)
A Keresztelő Jánossal való találkozáskor, amikor Jézus alámerül a Jordán folyóban, a Mennyei Atya szava hallatszik és szól hozzá: „És íme, egy hang hangzott az égből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.«” (Mt 3,17) Az istenkapcsolat igazi ereje, hogy meghalljuk szívünk mélyén az Atya hangját, figyeljük a nekünk szóló, segítő, megerősítő üzenetét.
Az emberi kapcsolatoknak is ez a lényege: csak akkor vagyunk kapcsolatban, ha figyelemmel vagyunk egymás iránt, és megértjük egymás szavát. Egy kapcsolat akkor romlik és szakad meg, amikor a tettek, a szavak érthetetlenek és fájók, bántók lesznek a másik számára.
Istenre figyelésünk alappillérjévé kell tenni a csendben való ráfigyelést. Jézus azért megy a pusztába, hogy a számára hallható Atya szavára figyeljen. A jelenlétben, a ráfigyelésben segíti a böjt: a testi, szellemi, lelki csend. A mi böjtjeinknek is ez ad értelmet és lényeget. De a böjt és minden lemondás, áldozatvállalás is csak annyiban lehet jó és hasznos, amenynyiben segít, és erősít az Istenre való figyelésben, a tisztább hallásban, a mélyebb kapcsolatban.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az igazi böjtben jelen van a félelem és a szenvedés, viszont mellette ott van az Isten jelenlétének öröme és biztonsága (vö.: „Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.”). Csak ennek a kettősségnek a tudatával és valóságával születhet meg bennünk életünk nagy öröme és igazi gyümölcse.
Mi is Isten elé állhatunk és hallgathatjuk szavát szeretett fiaiként. Hiszem, hogy az idei böjt pusztájából mindnyájan Isten akarata szerint indulunk el – mint Jézus is – életünk
küldetésébe, vállalva és megélve életutunk örömét, szenvedését és feltámadását.
Felföldi László megyéspüspök
Pécs, 2024 nagyböjtje
A betlehemi csillag fényében találjunk rá Istenre, emberi életünk igaz valóságára!
Örömteli várakozással tekintek a Pécsi Katolikus Egyetemi Lelkészség első adventi kiadványára, mely világosítani jött szívetlelket, fényt gyújtani a várakozás sötétjében.
Az adventet átható karácsonyi csillag fénye, korunkban is a Teremtő nagy erejű szavának megjelenítője, mely azt közvetíti, mint egykoron: legyen világosság! Legyen világosság mindnyájunkban, családjaink életében, az Egyházban, országunkban, az egész
Földön! Legyen a sötétből világos, a béke fényének világossága a háborúskodás pusztító sötétségével szemben!
Az adventi várakozás különleges idő az életünkben, mindnyájunk sorsának meghatározó kísérője, állandóan jelen levő valósága. Életminőségünk, boldogságunk meghatározó tényezője, hogy mire és hogyan várakozunk. Nem mindegy, hogy tehetetlenül, szenvedve, vagy éppen reményeket szőve és a cél eléréséért mindent megtéve éljük meg életünk adventi szakaszait.
A betlehemi csillag életünk vezércsillaga, fénye vezet minket. Figyelő tekintetünket jelet adó világosságára szegezve erőt meríthetünk belőle. Adjunk teret és időt a világító fénynek, – Istennek–, az életünkben, a megteremtett csendünkben és az imádságban, ami a Teremtővel való találkozás termőtalaja ebben az adventi időszakban is!
Akkor tudunk igazán teremtményként és EMBERKÉNT élni, haladni, ha megtaláljuk és megéljük Istentől kapott, világító fénycsóvaként működő hivatásunkat.
Hálatelt szívvel kívánom, hogy az advent világosító fénye a várakozás útján haladva mindnyájunk számára segítsen megtalálni az éltető Krisztus életet adó és megtartó világosságát.
Felföldi László megyéspüspök
Pécs, 2023 adventje
